Szigetelni vagy szárazon tartani?

SZIGETELNI VAGY SZÁRAZON TARTANI?
Az épületek szigetelése csak akkor hatékony, ha a nedvességforrástól /talajtól/ egy vagy több, folytonos szigetelőréteg választja el a szerkezetet. Ebben a megállapításban nincs semmi különös, hisz ezt minden, magára valamit is adó építőipari kivitelező tudja. A probléma akkor kezdődik, ha egy régi épület 80 vagy akár 120 cm-es, vegyes falazatú fala nedvesedik, akár a talajszint felett is. Ezek az épületek az esetek többségében templomok,  melyek  az  1970-es  években  részben „felújításra” kerültek, azaz a nedves lábazatra, a néhai nedvesedési vonal fölé, mintegy 15-20 cm-rel erősen cementes, a párát kevésbé áteresztő vakolat került. Az eredmény? A nedvesedés most már nem a talajszint felett 50-60 cm-rel, hanem a vakolat fölött 50-60 cm-rel jelentkezik. Ezen az elven fel lehet terelni a nedvességet egészen az ereszvonalig.

Az ok: nem készült el a folytonos szigetelés vagy anyagi, vagy technikai okok miatt.

Amennyiben a fent említett körülmények, vagy más okok nem teszik lehetővé a folytonos, teljes szigetelés kivitelezését, jobb, ha egyáltalán nem is szigetelünk. A részleges szigetelést már a fentebb említett módon nagyon sok helyen kipróbálta a szakma, és szinte kivétel nélkül a mellékelt fotón látható eredménnyel. Sajnos ezek a jelenségek törvényszerűek, hiszen a részleges vízszigeteléssel a nedvesség utánpótlást csekély mértékben tudjuk csökkenteni, viszont ezen a csekély mértékű nedvesség utánpótlási csökkenéshez jelentős mértékű az épületszerkezet nedvesség leadásának az akadályozása. Nem vitatkozva az általánosan elfogadott „minden áron szigetelni” felfogással, hanem azt a felfogást kiegészítendő javaslom, hogy ott ahol NEM megoldható a FOLYTONOS szigetelés létrehozása, nyúljunk vissza néhány 10-100 évvel ezelőtti megoldások elvéhez. Lássuk be, ahogyan elődjeink is belátták, hogy jobb szeretni a természetet (jelen esetben a vizet(, és együtt működni vele, mint harcolni ellene.

MI A MEGOLDÁS – EZEN GONDOLAT MENTÉN?
A legelegánsabb megoldás lehet a fal talajszint alatti szárítása, és az épülethez oldalirányból érkező nedvesség biztonságos elvezetése, nem csak a talajszinten, hanem lehetőség szerint a talajszint alatt is. Ez volt a XIX században az értékesebb kastélyok „szigetelésének” elve. Szellőztetett pince a lakótér alatt, szellőző-vízelvezető alagutak a homlokzati falak előtt.

Erre kínál költségtakarékos megoldást a Dörken Kft. rendszere.
Az épület alapja mellett, az alap alsó síkja fölött 15-20 cm- rel elhelyezünk (érdemes talajmechanikai és statikai szakvéleményt kérni a kibonthatóság mértékét illetően( egy dréncsövet, ez a cső fogja biztosítani:

• egyrészt az érkező nedvesség elvezetését,
• másrészt a rendszerben a levegő mozgását, mégpedig az épület torlasztó hatását kihasználva.