Hagyományos és új generációs homlokzati vakolatok

Gyakran mondják, hogy a homlokzat az épület arca. Pedig a homlokzat nem csak az épületek esztétikai megjelenéséért felelős, hanem annak megfelelő védelmét is ellátja a különféle mechanikai és időjárási hatások ellen. A homlokzatképzésnek a leggyakoribb, legismertebb és legegyszerűbb módja a vakolás („színezés”). A homlokzati vakolatok fejlesztése az utóbbi évtizedekben, de főként az elmúlt néhány évben rohamosan fejlődött.

A hagyományos színezővakolatok
Néhány évtizeddel ezelőtt szinte kizárólagosan a kőporos vakolatokat használták erre a célra. A vakolat az építkezés helyszínén készült, oltott mész és fehér cement kötőanyaggal, kőpor adalékanyaggal – különféle porfestékek felhasználásával. A kőporos vakolatokat viszonylag vastagon hordták fel (akár 8-10 mm) és a feldolgozás, illetve a végső felületképzés technikája adta meg a felület majdani struktúráját (pl. kapart, dörzsölt, szórt stb.).
Az első nagy változást az üzemben előkevert és színezett, zsákos kiszerelésű nemesvakolatok elterjedése jelentette, melyekhez a bedolgozás előtt csak vizet kellett hozzáadni. Ezeket azonban hazánkban hamarosan felváltották az ún. vödrös, feldolgozásra kész vékonyvakolatok. Ezek a termékek jellemzően háromféle kötőanyaggal készülnek. A diszperziós műgyanta-, a szilikongyanta- és a káli vízüveg (azaz szilikát) kötőanyagú vakolatok ma már szinte minden gyártó kínálatában megtalálhatóak. Ezeket a vékonyvakolatokat az anyagban található legnagyobb szemcse méretének megfelelő vastagságban hordják fel (általában 1,5 – 2 – 3 mm). A két legjellemzőbb felületi struktúrát (kapart és dörzsölt v. gördülőszemcsés) pedig nem a feldolgozás módja, hanem az anyagban található különféle nagyságú szemcsék aránya adja meg – a feldolgozás technikája mindkét struktúra esetén hasonló.

Modellező vakolatok
A vékonyvakolatok különleges csoportját képzik az ún. modellező vakolatok (Baumit CreativTop). A kötőanyaguk legtöbbször szilikongyanta és műgyanta kombinációja, de speciális szemcseösszetételüknél és az átlagosnál hosszabb alakíthatósági idejük miatt különösen alkalmasak speciális, kreatív, vagy a hagyományos vakolási technikákhoz hasonló struktúrák kialakítására.

Öntisztuló vakolatok
A homlokzatok egyik legnagyobb ellensége a folyamatosan rárakódó por és kosz. Az öntisztuló vakolatok (Baumit NanoporTop) gyártásánál a nanotechnológiát is felhasználják. A vakolat felülete mikroszkopikus léptékben vizsgálva sima, lekerekített részek összességéből áll össze, ezért a szennyeződések nem tudnak megülni rajta, tapadásuk csekély, ezért a szél, az eső és a hajnali páralecsapódás a felületet folyamatosan „tisztítja”. Az öntisztuló vakolatok második generációja már nem csak passzív, hanem aktív módon is hozzájárul a szennyeződések eltávolításához, illetve semlegesítéséhez a fotokatalízis révén. Fontos azonban tudnunk, hogy az öntisztulás csak a levegőben található. átlagos szennyeződések esetén jelent hatékony védelmet, extrém igénybevételek esetén (pl. ráfröccsenő sár, párkányról csordogáló kosz) ezek a vakolatok is elkoszolódhatnak.

Hidrofób-hidrofil vakolatok (Baumit StarTop)
Ezek a szilikon kötőanyagot és speciális töltőanyagot tartalmazó fejlesztések az algásodás és gombásodás veszélyét igyekeznek minimálisra csökkenteni azáltal, hogy a felületen alig engedik meg a nedvesség jelenlétét. Hidrofób viselkedésüknél fogva erős a vízlepergető hatásuk, ezért a felületükre kerülő nedvesség a felületi feszültség miatt csepp-formájú marad és gyorsan távozik a homlokzatról. A maradék nedvesség viszont a hidrofil tulajdonságnak köszönhetően a porózus felület külső részébe szívódik – ezáltal a felület hamar száraz lesz, megakadályozva ezzel az algásodás kedvező körülményeit. Napsütés hatására a vakolatréteg külső pórusaiban található nedvesség – a nagy fajlagos felületnek köszönhetően – hamar elpárolog. Ezekről a felületekről a nedvesség percek alatt eltűnik, ezért fokozott védelmet nyújtanak az algák és gombák megtelepedése ellen – hiszen a hagyományos vakolatokhoz képest jóval kevesebb nedvességet vesznek fel és sokkal gyorsabban száradnak.