Mit kezdjünk a régi falazattal?

Az épületfelújítás energetikai kérdései

Régi épület vásárlása kapcsán felmerül a kérdés: lehetséges-e energetikai szempontból javítani vagy akár egy új épület szintjére is hozni a kiszemelt házat? Jelentős energiamegtakarítás épületszigeteléssel, nyílászárócserével és átgondolt, méretezett gépészettel érhető csak el. Cikksorozatunkban sorban áttekintjük, mit tehetünk az egyes épületszerkezetek energetikai minőségének javítása érdekében. Szakmai információkkal a hőszigetelő anyagokat gyártó BACHL szakértői voltak segítségünkre.

Kezdjük a falazattal!
A magyarországi épületállomány jelentős része sajnos elavult, amely rengeteg elfecsérelt energiát jelent. Ezzel pedig, hasonlóan az európai átlaghoz az itthoni CO₂-kibocsátás 30-40%-át továbbra is épületeink hűtésére és fűtésére fordított energiapazarlás okozza. A gyakran elavult gépészeti berendezésekkel biztosított energia - és a ráköltött pénz - a rosszul hőszigetelt falakon, nyílászárókon távozik.

Mi kell a megoldáshoz? Komplex gondolkodás. Helyesen kiválasztott nyílászárók, jól kialakított gépészet, és persze a leginkább kézenfekvő a hőszigetelés az épület minden szükséges pontján. Célszerű a falakkal kezdeni!

Egy kis falazat áttekintő
A magyar lakásállomány jelentős része meg sem közelíti az akár 10 évvel ezelőtt elvárt energetikai szintet sem. Az új lakásokkal szembeni energetikai elvárások szigorodásával természetesen az új otthonok minősége folyamatosan javul, de ezzel még csak tovább tágult a szakadék az új és akár a matuzsálemi korú épületek energiafogyasztása között.

Meglévő épületeink falazatai az elmúlt 100 évben égetett agyagtéglából, mészhomoktéglából, terméskőből és vályogtéglából épültek jellemzően.

A modern vázkerámia téglákhoz viszonyítva a vályogtégla lényegesen kedvezőtlenebb hőszigetelő hatással bír: még egy 60-70 cm-es vastagságú vályogfal is fele olyan jól szigetel, mint a modern 30 cm-es vázkerámia fal. A vályogtégla nagy hőtároló tömege ugyanakkor a nyári átmelegedéssel szemben és akusztikai szempontból is előnyös. Hátránya azonban, hogy csekély mértékű szilárdsággal rendelkezik, így emeletráépítés és/vagy tetőtérbeépítés során sokszor statikai problémák merülhetnek fel. A vályog emellett a nedvességre is érzékeny, ezért a páratechnikai kérdéseket is figyelembe kell venni. Egy biztos: ritkábban kell a légkondicionálót használnunk nyáron és hangszigetelésünk is jobb, mint egy modern téglafal esetén.

Régi égetett agyagtéglákról (kisméretű tömör tégla, B30-as tégla, „ikersejt” tégla) elmondható, hogy a modern vázkerámia téglákhoz képest akár 3-5-ször rosszabb a hőszigetelő képességük, viszont szilárdságuk néha több mint kétszer kedvezőbb modern társaiknál, emellett a hőtároló tömeg tekintetében is előnyöket kínálnak.

Mit jelent ez a gyakorlatban: egy 25 cm vastag tömör téglafal statikai szempontból sok esetben jobb, mint egy modern 44 cm vastag modern vázkerámia téglafal, így régi téglafalú házaknál például az emeletráépítés a legtöbb esetben nem jelent problémát. A régi típusú téglákkal a nagy felülettömeg miatt akusztikai szempontból kedvezőbb hangcsillapítás érhető el, mint modern társainál, ráadásul a nyári átmelegedés szempontjából is nagyobb védelmet adnak. Régi épületeknél nagy hangsúlyt kell fektetni a talajnedvesség elleni védelemre is, hiszen sok esetben költségesen, sőt esetenként akár egyáltalán nem oldható ez meg tökéletesen. Hőtechnikai szempontból jóval elmaradnak a régi tömör téglák modern társaiktól: egy ma leginkább népszerű, 30 cm nútféderes (csaphornyos) modern vázkerámia téglával kb. 150 cm kisméretű tömör agyagtégla ad azonos hőszigetelő hatást.

Felújítani vagy mégsem?
Erre a kérdésre persze nem létezik általános válasz, hiszen minden épület, sőt akár minden falazat más és más lehet.

Számos szempontból kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezik egy hagyományos tégla falazat, hőtechnikai jellemzők tekintetében azonban gyakran szorul javításra, ami ma már egyszerűen megoldható.

Páldául egy 30 cm modern nútféderes vázkerámia téglafallal megegyező hőszigeteltséget érhetünk el 25 cm kisméretű tömör téglafalra tett 6 cm polisztirol hőszigeteléssel. Ebben az esetben a két falszerkezet vastagsága gyakorlatilag azonos.

Ha a mai kornak megfelelő, vagy inkább előremutató energetikai szintet szeretnék elérni, modern téglánkra minimum 15 cm, míg a régire 21 cm hagyományos EPS-t kell tennünk.

Ha az utóbbi esetben az elmúlt években egyre közkedveltebbé váló grafitadalékos polisztirolt használjuk, amely kb. 20%-kal kedvezőbb hőszigetelő tulajdonságokkal rendelkezik, akkor 19 cm-el elérhető a kívánt hatás.

A fal teljes vastagságát nézve egy régi falra tett jobb hőszigeteléssel vékonyabb méret érhető el. Modern téglafal 30 cm+15 cm=45 cm , míg a réginél 25 cm+19 cm=44 cm.

Mit jelent a légtömörség?
Mit sem ér a jó tégla, ha átsüvít rajta a szél. Fontos, hogy mind a falszerkezet, mind a többi épületszerkezet ún. légtömör legyen.

Ezt hagyományos falazattal habarcságyba rakott téglákkal – vízszintes és függőleges fugákkal - és a vakolattal korábban könnyebben el lehetett érni.

Ezzel szemben a modern nútféderes tégláknál csak vízszintes soronként van habarcs, így ha a belső oldali vakolat megszakad, hiányos lesz (pl. villamos vezetékek, kapcsolók, aljzatok és/vagy gépészeti vezetékek építése során), sérül a szerkezet légtömörsége. Ennek fényében erősen javasolt új építésnél a falszerkezet mindkét oldali, azaz nemcsak a belső lakótér felöli, hanem a fal külső hőszigetelés alatti oldalának vakolása is, ami a homlokzat felületétől függően akár 1 millió forintos többletköltséggel is járhat, és még csak azután következik a hőszigetelés.

Ezek alapján kijelenthető, hogy egy meglévő falazat „elavultsága” gyakran könnyen orvosolható, akár modern társaik szintjére hozható.

Ha statikai szempontból nem indokolt, a bontás elkerülésével jelentős költséget takaríthatunk meg és még a környezetünket is kíméljük. Sőt régi, tömör falazatú épületeink komfortérzet tekintetében, az akusztika és a nyári átmelegedés szempontjából jobbnak tekinthetők a korszerűnek mondott falazóelemekből készülteknél. És végül ne feledkezzünk meg az esztétikumról sem: egy 1900-as évek környékén épült polgári lakás, villa – az ezzel harmonikus kapcsolatot ápoló kerttel, utcaképpel, környékkel – évtizedek folyamán több örömet okozhat, mint egy modern, sok esetben a szomszédos házakkal kinézetre nem harmonizáló társa.

További információ: www.bachl.hu